2014. június 18., szerda

I.fejezett: 4.rész:

Sziasztok végre leballagtam. Jöhet az új kihívás számomra majd szeptemberben a Gimnázium. Most ahogy lesz ihletem írok ami nagy valószínűséggel úgy hetente 2-3 részt jelent. Úgy hogy nem is fecsegek. Itt a kövi rész. Jó olvasást.

I.fejezett: 4.rész: A találka.

Másnap reggel fitten keltem. Nagyon jó napom lesz ma úgy érzem. A szokásos teendők elvégzése után ( ami egy fogmosásból, fésülködésből felöltözésből és halvány smink feltevéséből állt ) lementem megreggelizni. Anya már lent volt, gondoltam hogy kérdezgetni fog a tegnapról és hát igazam is volt.
- Jó reggelt.- én
- Neked is. Itt a reggeli. - tett elém egy megrakott tányért amin volt rántotta virsli bacon és még valami de az kicsit furcsán nézett ki nem tudom mi lehetett de azt tuti nem eszem meg.
- Úr Isten anya te fel akarsz hizlalni? - én döbbenten hisz ahogy már másodjára végig nézek a tányéron már fel fordul a gyomrom mennyi minden van ott.
- Nem, de enned kell nagyon sovány vagy és addig fel nem állsz míg meg nem eszed. - anya szigorúan
- A felét megpróbálom de semmi több.- én megadva magam. Anya néha olyan makacs szokott lenni hogy inkább már elsőre be adom a derekam mert képes lenne le nyomni itt a torkomon is a kaját ha arról van szó. Nagy nehezen neki kezdtem.
- Na és mesélj mit csináltatok Billel? - Anya. nem mondtam hogy meg fogja kérdezni. Ha annyiszor találnám el a lottót amennyiszer már a megérzéseim beváltak akkor milliomos lennék. Viszont az is vagyok vagyis voltam. :(
- Csak beszélgettünk. - én halál komolyan. Erre anya kinevet.
- Most komolyan nem volt még egy ártatlan csók sem? - anya. Komoly ott helyben tapostam volna agyon anyát, hogy lehet ilyen. Tudja hogy miként érintenek ezek a dolgok.
- Minek nézel engem egy rossz kurvának aki csak úgy mindenkit le teper az első napon? - én már szinte forrtam a dühtől. Egyből jött a magyarázat is, ahogy sejtettem.
- Dehogy is csak láttam hogy ránéztél és ahogy ő rád. Tudod csak akkor láttalak ilyennek amikor még tudod ki élt ő rá néztél hasonlóképp. De ez vala mivel másabb, nem tudom őt mint egy testvért szereted de ez olyan mint ha két szerelmes nézet volna egymásra akik egymásnak lettek teremtve. Tudod szerelem első látásra. - anyából csak úgy ömlöttek a szavak alig bírtam követni de tudtam éreztem mire akar kilyukadni és mondandója végén közölte is.
- Nem az nem lehet. Én megfogadtam hogy senkit sem engedek közel magamhoz. Egyedül fogok meghalni macskás vénasszonyként. - én. Anya a kijelentésem hallatán elszörnyülködött.
- Ezt te se gondoltad komolyan. Hallottad mit mondtam az előbb? - anya kérdőn
- Igen tisztán és érthetően hallottam mindent de nem igaz. - én
-De....
- Nem hagyjuk ezt az egészet. Jó? - én
- Rendben ahogy akarod. - tudta hogy nincs értelme velem vitatkoznia úgy sem fogok rá hallgatni. Miután befejeztem a reggelit elkezdtem elmosni a tányért meg a poharat. Közben eszembe jutott hogy anyának még nem is mondtam valamit.
- Ja és ma Bill megmutatja a várost.- én. Mire anya felhúzta a szemöldökét
- Az előbb nem azt ....... - vágtam bele a szavába. De, de ez csak egy baráti város nézés lesz semmi több.
- Jól van És meddig lesztek távol? -anya
- Nem tudom majd hívlak de 13:00-kor indulunk. -én
- Oké. Amúgy nem ártana készülődni mert már 11:50 van. - anya
- Tényleg akkor megyek is. -én
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a Neon Jungle legújabb számát a Loudert. Teljes hangerőn hallgattam. Jó érzés volt a Hifi előtt állni érezni a zene lüktetését. Imádom ezt a számot. Lassan elmentem lefürdeni vettem egy nyugtató fürdőt. Kakaó vaj illatú tusfürdővel fürödtem az a kedvencem. A hajamat is megmostam majd elmentem kiválasztani a megfelelő öltöztet. A választásom erre az öltözetre esett:
Egyszerű de nagyszerű. A barna árnyalatait még úgy se nagyon próbáltam ki. Legalább van lehetőségem.
De előtte még megszárítottam a hajam, és előre raktam egy pár göndör tincset. Kész is lettem. Mikor ránéztem az órára azt hittem elájulok. Kereken 13:00 mólt 10 perccel. Basszus már biztos vár. Kimentem az erkélyre és már ott várt. Gyorsan leszaladtam felkaptam a kulcsom, bekiabáltam anyának a konyhába hogy elmentem majd jövők és csá. Mikor kiértem egyből a bocsánatkéréssel kezdtem.
- Bocsi csak kissé eltököltem az időt. - én bűnbánóan
- Semmi baj én is kb. 5 perce jöttem ki Nem vagyok én se a gyorsaság mestere. - Bill 
- Tényleg bocs. - én még mindig ugyan azt fújva.
- Tényleg semmi baj- Bill 
- Oké - én megkönnyebbülve
- Akkor mehetünk? - Bill
 Elindultunk és szép sorban mindent megmutatott. Egymás mellett mentünk szinte össze ért a kezünk. Kicsit zavarban voltam, de próbáltam elrejteni minden érzésemet. Nem lehet hogy bele zúgjak vagyis már megtörtént de akkor se szabad. Anya is észre vette de hisz csak két napja ismerem, de már olyan mintha ezer éve ismerném. Kétségek között vagyok megfogadtam hogy nem engedek közel magamhoz senkit de nem bírom ki. Muszáj őt muszáj közel engednem magamhoz ha Bill is hasonlóképp érez ha nem meg csak csalódás lesz és ugyan úgy fog fájni a szívem mint az ő halála után. Bár ő iránta másképp éreztem ahogy anya is mondta mint a testvérem lett volna. Nem tudom mi legyen. 
- Hahó Bella. Föld hívja Bellát. - Bill
- Tessék?- én. Kicsit elkalandoztam.
- Ennyire untatlak?- Bill mintha szomorú lenne ettől.
- Jaj dehogy is. Csak kicsit elgondolkodtam valamin. Megesik az ilyen nálam. - én
- Akkor jó. És megkérdezhetem miin gondolkodtál el? - Bill
- Nem lényeg. - én terelve a témát. Mondjam azt neki hogy azon hogy agyjak e esélyt kettőnknek vagy nem vagy egyáltalán nem érzel semmit irántam.
- Rendben ha nem akarod nem mondod el. - Bill
- Nem az hogy nem akarom de tudod amin én elgondolkodtam az személyes és tudod.... - én nem találva a szavakat.
- Értem én még nem ismerjük annyira egymást hogy ilyen dolgokat meg osszunk egymással én is így vagyok vele. - Bill befejezve a mondatom. 
- Igen pont eszt akartam mondani.- én 
- Gyere mutatok valamit- Bill megfogta a kezem majd ki ugrott a szívem a helyéről úgy izzadt a kezem azt hittem megérzi de az övé is izzadt. De egy kis idő után már kíváncsi voltam hogy hova visz.
- És hova viszel?- én egyre kíváncsibban.
-Majd meglátod. - Bill
- Na légyszi valamit csak árulj el - néztem kölyök kutya szemekkel. Amire nem tudott nemet mondani.
- Rendben a kedvenc helyemre megyünk de többet nem árulok el. Bill. Többet nem is szóltam csak mentünk kéz a kézben. Ősze kulcsolt kezekkel. Igazán jól esett és eszem ágában sem állt elengedni a kezét. Olyan jó érzés volt. De ha jól láttam ő le is nézett a kezünkre majd elmosolyodott. Végre egy 10 perces séta után amit végig beszélgetünk megérkeztünk a helyre egy játszótér volt ami elég elhagyatottnak tűnt. 
- Nem sokan járnak ide csak én ismerem ezt a helyet senki más még Tom sem.- Bill
- Akkor nekem kiváltságom van?- én
- Mondhatjuk azt is. - Bill
- Hintázzunk?- Bill mint egy őt éves. 
- Menjünk - húztam magam után.
 Beültünk két hintába és mint a gyerekek felhőtlenül nevetve hintáztunk. Miután meguntuk leültünk egy padra még beszélgettünk egy kicsit már be sötétedet és kicsit fáztam is. Szinte egyből észre vette hogy vacogok.
- Fázol? Tessék itt a kabátom, nehogy megfázz. - Bill aggódva
- Ne akkor te fázol meg. - én
- Várj van egy jobb megoldásom. Ülj eb az ölembe. - Bill
- Re- rendben - én zavarban. Lassan beleültem az ölébe féloldalason. Oda húzott szorosan magához így a kabátja átért rajtam is. Úgy elpirultam hogy csak na. Jézusom és ha látta. Végül is enyhült a zavartságom, biztonságban éreztem magam a karjai között ami a derekamon pihent. A vállára hajtottam a fejem és úgy pihentettem a szemem. Suttogást hallottam
- Hahó Bella kelj fel!!!! - Bill. Csak egy hmm telet tőlem, hát ez nagy.
- Kelj fel mert mennünk kéne haza. - Bill az arcomat pásztázva mikor nyitom ki a szemem. Végül lassan kinyitottam a szemem és Bill barna szempárjával találtam szemben magam.
- Elaludtam? Bocs!! - én bűn bánóan, majd kiszálltam az öléből.
- Semmi baj. Aranyosan aludtál. - Bill és ő is felállt.
- Hány óra van? - én
- Ö hmm mindjárt 20:00. - Bill
- Akkor menjünk haza.- én és elindultam
- Oké - szorosan mellettem ment ami megnyugtatott hogy itt van velem féltem este a sötétbe haza menni de ő itt volt megnyugtatott.Össze ért a kezünk amit én kihasználva megfogtam kezét. Azt hittem elengedi de még szorosabban megfogta. Nem beszéltünk egy szót se, de nem is kellett. Mintha tudat alatt tudtuk volna hogy ez minek a jele. Úgy 20 perc séta után haza értünk. Megálltunk a ház előtt.
- Még egyszer bocs hogy elaludtam az öledbe. - én még mindig szégyellve magam.
- Én meg még egyszer mondom hogy semmi baj. Édes voltál amikor aludtál. - Bill elpirulva. Jól láttam elpirult Istenem milyen egy édes pasi. Ha tudna rólam mindent nem így viselkedne velem. 
- Köszi de nekem mennem kell szia - és adtam egy puszit az arcára. Mintha sóhajtott volna egyet és nem az a sóhaj hogy basszus egy megpuszilt fúj le kell otthon egyből mosnom hanem az az igazi sóhaj ami azt jelenti hogy lehet tetszek neki. De nekem ilyeneken nem szabad agyalnom mert nem lehet és kész csak barátok csak barátok.
- Akkor jó éjt szia. - én még sebtében és elindultam az ajtóhoz. 
Mikor vissza fordultam láttam hogy még mindig ott áll és néz maga elé majd lassan felnéz rám, zavartan int és ő is bemegy a házukba. Csak kattogott és kattogott az agyam Billen járt mit tegyek még csak két napja ismerem de már beleszerettem. Engedjem magamhoz közel és legyek végre boldog vagy taszítsam el örökre magányos leszek? Mit tegyek?????????? Na remélem tetszett. Sziasztok és további kellemes éjszakát. Puszi. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése