2015. január 17., szombat

I.fejezet: 1.rész

Sziasztok tudom elég sokára de meg érkezett a folytatás. Nem is húzom tovább az időt jó olvasást. 

I.fejezet: 1.rész: Költözés

A hajnali napsugarak az arcomba csaptak, kellemes volt erre kelni. Mikor kinyitottam a szemem. A tova tűnő sugarak, szemem előtt, pici kis pontokat hagytak maguk mögött. Elbambulva néztem éjjeliszekrényem, mikor az a nyavalyás ébresztőóra megszólalt. Mire eljutott az agyamig a dolog, addigra már biztos anya is hallotta a földszinten a zenét. Gyorsan kinyomtam és még mindig kómás fejjel kászálódtam ki az ágyból. Az alváshoz használt rövid sortomat és spagetti pántos felsőmet bedobtam a sarokba. Besétáltam a fürdőmbe, a zuhanyrózsa alá álltam és megnyitottam a csapot. A hideg víz úgy érte a bőröm mintha, legalább -50°C - s lenne. Abban a pillanatban kiugrottam alóla.
- OOO hogy az a!! Ezt nem hiszem el.!! Csak nekem lehet ilyen szerencsém. - miközben elzártam a csapot. Inkább oda sétáltam a fürdőkádhoz és jó melegre állítottam a vizet. 5 perc múlva csak, úgy gőzölgött a teli fürdőkád. Beleléptem és az a kellemes borzongás végig járta testemet. Egy darabig áztattam magam majd a rutinos reggeli teendőket elvégezve, ami egy fogmosásból, mosakodásból és fésülködésből állt, neki álltam kiválasztani a ruhámat. Sokáig tűnődtem melyik ruhám lenne a legalkalmasabb a mai naphoz. Végül is csak ma költözünk. El is felejtettem mondani nektek. Itt hagyjuk a szép napsütötte  Los Angelest és elmegyünk Németországba. Nem tudom a város nevét de anya régen ott élt. Van valami barátnője ott és pont a házuk előtt volt egy eladó ház. Miért is ne venné meg pont anya. Na mindegy. Nem is bánom jó lenne új életet kezdeni. Végre normálisan, tiszta fejjel vágni bele az életbe. Magamra kaptam a ruhákat és belenéztem az óriási falitükrömbe. 


Mit láttam ????? Egy összetört lányt mosollyal az arcán. Egy belül szétesett, magányos lányt. Aki rengeteget elesett, hibázott, mégis képes felállni és tovább lépni. Bár nem tudom hogy vagyok rá képes. Talán csak anya miatt tartok ki. Más miatt nem nagyon. Az asztalomon ott volt még rólunk egy kép. Összeszorult a szívem. Fájt, nagyon is fájt , ha belegondoltam abba, hogy megérdemeltem az egészet. De ő nem. Nekem kellett volna szenvedni, igaz most is szenvedek. De ő itta meg ennek a levét. Rajta csapott keresztül az ostor. Bárcsak itt lenne még velem. Megölelne, megpuszilná a fejem búbját, majd a fülembe suttogná mennyire szeret, és végül elcsattanna a sokadik szenvedélyes csókunk. Még most is tisztán látom, ezeket a képeket magam előtt. Ahogy ledönt az ágyra és forró csókok övezte altat el. Magához szorít, mintha sose akarna elengedni. Zokogva esek össze és kuporodok gombóccá. Mikor valaki bekopog.
- Kicsim készen vagy ? - dugta be anya a fejét az ajtón. - durván hasított belém a tudat. Mindig így hívott: KICSIM. - Jaj, légyszi ne kicsim, ne sír, shhhhhhh. - ölelt meg jó szorosan.
- De nem bírom !!!! - úgy bújtam oda hozzá mint egy 3 éves kisgyerek.
- Shhhhhhh , ne mondj ilyeneket. Erős lány vagy te. Együtt mindent kibírunk, hallod? - mondta anya.
Végig simogatta a hátam, nyugtatgatott, puszilgatott, míg meg nem nyugodtam. 
- Figyelj Bella most felállsz és összeszeded magad. Nem akarlak még egyszer így látni. Nagyon féltelek szinte rettegek hogy nem bírod ki ezt, de ha már eddig elmentél akkor ne most ad fel. Elmegyünk és új életet kezdünk. Hallod ?????? - öntött lelket belém anya.
- Rend ben - akadt meg a hangom.- Szeretlek Anya és sajnálom.
- Én is szeretlek Bella és nincs mit sajnálnod. Gyere és vigyük le a cuccaid. - állított fel anya
- Oké ezeket még gyorsan elrakom és akkor vihetjük. - mondtam miközben bementem le mosni az arcom. 

10 perc alatt az összes bőröndünk a kocsim csomagtartójában volt. 
- Indulhatunk ??? - kérdezte anya
- Persze, még egyszer vissza néztem a házunkra most már kész állok a tovább lépésre. - majd beszálltam a vezető ülésre és elhajtottam a repülőtérre, ahol felszállították a kocsit a repülőre és mi is beszálltunk a szerintem felesleges procedúrák után . Elfoglaltuk a helyünket és vártuk az indulást. Mikor felszállt a gép és elérte a repülési szintet, kinéztem az ablakon. Sok felhőt láttam és háta ezek a fehér vattacukor gömbök között lesz valami ami nekem kell. 
EGY ÚJ ÉLET !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Remélem tetszett !!! elég sokáig gondolkoztam mi is legyen ezzel a részel és végül elvált, amint látjátok és olvastátok lehetőleg. A következő részig viszont most nem sokat kell várni. Ezen a héten hozom is. Puszi nektek
Eszti :) :) :) :) ;) ;)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése