2015. április 6., hétfő

I.fejezett:2.rész

Sziasztok ahogy ígértem itt a folytatás. Remélem tetszeni fog és hamarosan jön a harmadik része is. Kérlek commentbe írjatok vélemény vagy a chatbe is jó ne talán tán pipálhatok is.

Léteznek még csodák I.fejezett: 2.rész:

 „Amikor szembe nézel a halállal, gyötrelemmel és fájdalommal, nincs annál nagyobb kín. Ha egyszer is késhez nyúltál tudod milyen az, ha felszabadul benned valami, nem ez a gyötrelmekkel teli élet késztet rá, hogy megtedd, hanem egy belső hang, amit csak azok hallanak, akik ezen a küszöbön állnak. Nincs vissza út vagy le, vagy fel, azt már te döntöd el, merre is. Ahogy a vöröslő fájdalom végig folyik az oldaladon, ellepve mindent és hátrahagyva a bizonyítékot rájöhetsz arra mit követtél el. Azonban akinek az agyát ködfátyol lepi el, VÉGE. Tudom, miközben ezt teszed, magaddal megkönnyebbülsz és rájössz milyen kicsinyes ez a tett, mennyire sokat mondó. Sokan vagyunk így, de akkor is az a vágy mely végig söpör az egész testeden, leírhatatlan. Mámorban úszva feledkezel meg magadról és az összes problémádról csakis a borotvapengével vágott seb marad hátra, amiből még mindig folyik a negédes vasas illatú csoda. Mint a drog oly extázisba lehet esni. DE FIGYELJ, RÁM HAGYD EZT ABBA KELJ FEL és LÉPJ TOVÁBB. „


- Kicsim kelj fel! – suttogja anya a fülembe. – Leszállunk.
- Hüm. Ja, jó rendben. – félkómásan még pislogtam párat és összpontosítottam. Hallottam a másodpilóta hangát, ahogy bemondja: Tisztelt utasaink, kapcsolják be az öveket, leszállni készülünk. Köszönjük, hogy velünk utaztak. További jó napot.  Viszont látásra.
 Szóval lassan leszállunk és vár rám egy új élet. Hazugságok, fájdalom és szerelem nélkül. Megfogadtam a sírjánál, soha többé nem engedem meg magamnak, hogy valakibe csak egy kicsit is bele szeresek és ez így van rendjén. Bekapcsoltuk az öveinket és megkezdődött a leszállás. Szinte semmit se vettem észre belőle, mert talán máshol járt az eszem. Nagyon kíváncsi vagyok milyen is lesz az új hely. Így 15 évesen lassan 16 be kéne nőnie a fejemnek, normálisan élni, jól tanulni és legfőképp beilleszkedni. Ami szerintem kicsit nehézkes lesz ilyen külsővel.
Mire észbe kaptam már szálltunk ki a gépből. Próbáltunk sietni, de ennyi ember révén nehéz volt. Mikor a kapunál álltunk eszembe jutott, hogy van rajtam fém. Méghozzá a nyelvpiercingem. Anya simán átment és jöttem én.
- Kérem, adjon ide minden fém tárgyat, ami önnél található. – mondta a nagydarab biztonsági őr.
Hogy lehettem olyan hülye, hogy visszaraktam a piercingemet, most megint szedhetem ki. Az őr csak nézet nagy szemmel, ahogy a számban turkálok, azonban megértette, hogy miért mikor oda adtam neki a megtörölt és egy zsebibe bugyolált nyelvp.-met
- Ennyi volt?- kérdi, majd lerakta a kis futó szalagra.
- Igen.
- Átmehet- mondta miközben intett a másiknak a túloldalon.
Visszakaptam és mehetünk is tovább, mikor átértem. Szerencsére anya gondoskodott mindenről és így már volt taxink. Sajnos a kocsit csak később kapjuk meg így a taxi is jó. Bepakoltunk mindent és mehetünk is. Rá akartam gyújtani, túlságosan ideges voltam, hogy minden új. Már csak akkor kaptam észbe, amikor anya nagy szemekkel nézet rám. Pont a számba volt a szál és vetem elő fele a gyújtott. Kidobtam az ablakon nagy nehezen.
- Köszönöm- mondta anya hálásan. Az út további részét lehajtott fejel ültem végig. Szégyelltem magam, majdnem tönkre tettem pár hónap sikeres küzdelmeit.
- Bocsánat. – ennyi fért ki a számon.
- Semmi baj kincsem, de a lényeg hogy rájöttél nem lehet. – Közben adott a fejem tetejére egy puszit.
- Megérkeztünk. - szólt hátra a taxisofőr.
- Rendben.
Kiszálltunk, majd a sofőr segítségével kiszedtük a cuccunkat a csomagtartóból. Szép kis halom bőrönd tornyosodott előttem.
- Segítsek becipelni őket- mutatott a csomagokra a t. Sofőr.
- Nem kell, köszönjük és itt a pénz.
Ezután elhajtott, mi meg elindultunk be. De az ajtó előtt anya megállított.
 - Bella, remélem tetszeni fog magam, rendeztem be. – anya kicsit bátortalanul.
 - Na, arra kíváncsi leszek. De még ahhoz be kéne menni- utaltam a kezére, mivel a keze ott volt az enyémen és így nem tudtam kinyitni az ajtót.
 - Ja, jól van, bemehetsz. – anya,
Amit bent láttam az maga az álom házam volt. Nem tudom anya, hogy csinálta, de király volt. Hisz anyának teljesen más és egyben nagyon hasonló is az ízlésünk. Egy tágas előszobába nyitottam be, amiben ruhásszekrény, cipős szekrény és egyéb dolgok voltak. Balra volt egy hatalmas nappali, a ki nem hagyható Plazma tévével, a Hifivel, CD állvánnyal. Középen egy fehér garnitúra állt. Előtte pedig egy üvegdohányzó asztal, és alatta egy kék szőrös szőnyeg, a fal halványkék volt. Egy szekrénysor is díszelgett még meg egy kandalló. Az előszobától jobbra a konyha van amerikai típusú hát igen a régi megszokott megmaradt. Lent még találtam egy fürdőt, ami a piros árnyalataimban úszott, egy mosókonyhát, egy spájzt és egy kis raktárszerűséget. Ki néztem a nappaliból és láttam egy medencét, na, az hamarosan fel lesz avatva. Egy kis terasz egy filagória egy szalonnasütő bográcsolló sarok meg növények olyan harmonikus volt kint mindent. Úgy érzem, sokat leszek én abba a hinta ágyba a filagória alatt. Csak a fenti rész marat ki, viszont feltűnt, hogy anya cucca itt van de, ő nincs. Mindegy csak nem tűnt el, majd megkeresem. Az első célpontom a szobám volt. Ami egyszerűen gyönyörű. Arany fal fekete mintákkal. Fekete ágy, fehér szekrény, piros szőnyeg meg pár egyéb kis dolog. Van saját fürdőszobám, amiből nem jövök ki egy hamar. Nem részletezném milyen a fürdőm egy szóval szuper. Bekukkantottam anyuéba meg még a fenti fürdőbe is. Volt még két vendégszoba egy gardrób egy dolgozószoba anyának és egy „titkos” szoba nekem, ami biztos, hogy zárva lesz egy jó darabig. Végezetül visszamentem a szobámba és kipakoltam. Beindítottam a zenét úgy még a pakolás se unalmas. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki megfogja a karom.
- Úristen anya a szívbajt hozod rám. – lihegtem egy párat.
- Bocsánat csak gondoltam szólok, hogy el van intézve a sulid, tudod, hogy suli igaz? – anya
- Aha. – én letörten.
- Ja és hogy este át megyünk a szomszédhoz vacsorázni. –anya
- Oké – én. De várj csak anyu szóltam oda neki még mielőtt kiment, volna. – én
- Igen? – anya
- Nagyon tetszik a ház, kitettél magadért. - Én és jó szorosan átöleltem.
- Örülök, hogy tetszik, de a mestertől tanultam. – ölelt vissza anyu
 - Jaj, ne túloz de, mit vegyek fel estére ilyen kor, mit szoktak? –én
-  Valami csinosat, de ne túl feltűnőt csak olyan átlagos csaj kinézet kicsit megspékelve. – anya
-  na, még valaki szakértő lesz. És mikor megyünk át? – én
- Hát körül belül úgy 19: 00 körül. – anya
- Oké. –én
Anya kiment én meg megnéztem az órát 17: 00 volt. Még van idő. Ledőltem az ágyba és szerintem elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem és felnéztem az órára akkor 18: 00 volt. Atya ég nekem készülnöm kell. Gyorsan lefürödtem, majd fogat mostam, mosakodtam, és sminkeltem. Aztán elmentem valami ruhát keresni egy száltörülközőben a gardróbomba. Nagy kínlódások között végül megtaláltam a megfelelő szettet:


Készen is vagyok, most már mehetünk. Leszáguldottam a lépcsőről mert már 19: 00 volt, anya már türelmetlenül várt engem, lent.
- Végre hogy kész vagy. –anya mérgesen.
- Bocsi, de elaludtam. Viszont kész vagyok az a lényeg. – én
- Oké mehetünk? – anya
- Igen. – én
Ezzel elindultunk a szomszéd házba. Most kiderül mit is fognak hozzám szólni. Már kíváncsi vagyok.

Folyt. köv. 


Puszi Eszty :) :) :) :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése